Amióta az eszemet tudom, kávéfüggő voltam. Nem is igazán tudom már felidézni, hogy mikor kezdődött ez a szerelem kettőnk között, viszont élénken él az a kép a fejemben, hogy egyetemen már literszámra ittam a feketét. Aminek meg is lett a böjtje, reflux formájában. Volt időszak, amikor beértem napi kettővel, aztán volt, amikor négy-öt is lecsúszott. Mivel tejeskávé formájában fogyasztottam, nemigen éreztem az erősségét, egy idő után pedig már az élénkítő hatása is elmúlt.

Számtalanszor próbáltam már eddigi életem során leszokni a kávéról, teljesen sikertelenül. Ami, viszont garantált volt, az a migrén, szédülés és totális enerváltság. A legtöbb idő, amit kibírtam nélküle, az egy hét volt, majd a kedvenc kávézóm újra elcsábított és, mint egy drogos kortyoltam bele az első csésze feketémbe. Mindig arra gondoltam, hogy tulajdonképpen nem is tudom, miért szívatom ezzel magam, mikor elég lenne csak visszavenni egy kicsit a mennyiségből. Ez egy darabig tök jól ment, simán túléltem a napot napi kettővel is, de persze egy idő után megint átestem a másik végletbe és egyes étkezéseket is kávéval helyettesítettem. Szegény gyomrom pedig üvöltött, hogy neki erre nincs szüksége.

Aztán egy hónapja valami megváltozott bennem. Vagyis a gyomromban. Míg ez idáig valahogy büntetésként tekintettem a kávémentes időszakokra, most éreztem, hogy a gyomromnak már nagyon elege van az én túlzásba vitt kávézgatásaimból. Olyan súlyos refluxom lett, hogy két hétig majdhogynem csak krumplin éltem. Nem is kívántam a kávét, kizárólag reggeli után ittam egy kortyot, hogy ne fájjon a fejem. Majd két hét krumplikúra után, úgy voltam vele, hogy ideje életmódváltásba kezdeni, mert ez nem jó irány. Újból elhagytam a glutént, tejet és velük együtt a kávét is. Majd jött a kérdés, hogy akkor mi lesz ezentúl a napindító, meleg italom az ágyban?

Ekkor egy jó barátnőm ajánlására megvettem az első matchámat. Ismertem már korábbról a zöld port, de emlékszem, mikor először kóstoltam, arra gondoltam, hogy ki tudja meginni ezt a szart??? És sajnos megint egy nagyon rossz minőségű matchával indítottam, tehát a második első élményem is hasonló volt. De nem adtam fel és végül megtaláltam azt, ami miatt végül sikerült teljesen elhagynom a kávét és, ami a legfontosabb…már nem is hiányzik.

Egy hét után pedig már érezhető változásokon esett át a testem is. Évek óta küzdöttem az alvásproblémáimmal. Számomra megszokott volt, hogy minden éjjel négyszer-ötször felkelek és utána a plafont bámulom a sötét szobában. Soha nem tudott igazán pihenni az idegrendszerem, még éjszaka sem. Nehezen, volt úgy, hogy csak hajnalban tudtam elaludni, majd másnap úgy ébredtem, mint egy zombi. Sokszor indokolatlanul is feszült voltam másokkal, mert pattanásig feszültek az idegeim. Mindig ráfogtam a stresszre, de amióta nem kávézom, már tudom, hogy valójában a túlzásba vitt koffeinfogyasztásom okozta. Persze a matchában is majdnem annyi koffein van, mint egy csésze espressoban, de máshogy szívódik fel, másképpen hat a női hormonrendszerre. A zöldteában lévő L-theanin nevű aminosav lassítja a koffein felszívódását, így nem pörget, hanem fókuszált nyugalmat ad. Nyilván ezt is túlzásba lehet vinni és a napi háromnál több matcha latte szinte már értelmetlen a szervezet számára.

Kávé vs. Matcha

Engem a testem kért meg rá, hogy térjek át a kávéról matchára. Először csak szépen szólt, majd üvöltött. Viszont nem gondolom, hogy a kávé ördögtől való lenne és mindenkinek át kellene térnie a zöldteára. Különben is, már így is matcha hiány van világszerte. Sőt, azt gondolom, hogy akinek a kávé nem generál semmilyen testi, vagy szellemi problémát, az nyugodtan fogyassza, mert egyébként miért ne??? Ez is egy élvezeti faktor az életünkben, amitől kár lenne megfosztani magunkat. Nekem apukám mindig azt mondta, hogy én már egy életre megittam a kávé és tej adagomat, de akinek még nem telítődött a szervezete, az szerintem bátran fogyassza!

Képek forrása: Pinterest.com